Dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler 1821. augusztus 21-én született Németországban. Széles látókörű, gondolkodó és kutató emberként nyitott szemmel járt a tudomány világában. Feltette a kérdést, hogy vajon mi a különböző betegségek elsődleges oka. A biokémia sók tanának kialakulását saját megfigyelésein kívül a holland származású fiziológus, Jacob Moleschott 1852-ben az „Az élet körforgása” című művében megjelent ásványi sókról (anorganikus sók) szóló értekezése és R. Virchow Sejtkórtan című műve befolyásolták elsődlegesen. Schüssler egyetértett Virchow-val abban, hogy minden életfolyamat, illetve minden szervekben és szövetekben bekövetkezett elváltozás oka a sejtek szintjén keresendő.

Ezzel a betegségek keletkezését és lényegét a sejtek élettani vagy patológiai működésére vezethette vissza.

A felismerés, hogy a sejtek normális tevékenysége az anorganikus sók megfelelő mennyiségétől függ, Schüssler számára az első lépést jelentette biokémiai terápiás rendszerének felépítéséhez.

A betegségek elsődleges okaként a szervetlen sók tényleges vagy relatív hiányát jelölte meg.

A terápia ennek megfelelően számára azt jelentette, hogy a különböző betegségeknél az anorganikus anyagok hiányát kívülről kell pótolni.

Schüssler terápiás rendszere azonban nem direkt szubsztitúciós (helyettesítő) terápia, hanem ingerterápia a szervezet, a sejtek számára. Azaz nem a tényleges hiányt pótolja, hanem azt az ingert adja meg a szervezet számára, hogy mit kell tennie, hogy rendezni tudja az ásványi só hiányos állapotot.

A Schüssler-féle terápiás rendszer diagnosztikai eszköze – az arcdiagnosztika.

Az ásványi sók hiányának arcdiagnosztikai összefüggéseit Dr. Schüssler fedezte fel, elméleteit Dr. Hiskethier (1821-1958) bizonyította be, és bővítette ki.

Jelenlegi tudásunk azóta már számos orvos, gyógyszerész megfigyelésével és klinikai tapasztalatával bővült.

Arcdiagnosztikát lehetőség szerint természetes megvilágításban, smink nélkül kell végezni. A diagnoszta arcdiagnosztikai lapot tölt ki, mert ez megkönnyíti az esetkövetést. Megvizsgálja a bőr textúráját, rugalmasságát, színét, fénylését, elszíneződéseket, pigmentációs zavarokat, ráncokat, értágulatokat.

A pattanások, miteszerek, szem körüli terület duzzanata, kásássága általában szembetűnő. A szem, a száj és a fül körüli régiónak különösen fontos szerepe van a diagnosztikában, épp úgy, mint a páciens tüneteinek kikérdezésében. Ezen objektív és szubjektív tünetek alapján meghatározhatóak mely szervetlen sók hiányoznak sejtszinten, felállítható a kezelési terv.